Az utolsó szívdobbanásig..

2012. 02. 23 - 2013. 06. 03. 14:xx

Ma reggel mentem ki Sydneyhez. Nem volt se a helyén, se a teraszon. Hátul feküdt a biciklitárolónál. Láttam, hogy nem oké és megpróbáltam felállítani, de nem ment. A hátsó lábait már nem bírta el. Rohantunk a dokihoz, a hasából a hátsóján keresztül ömlött a vér. Bevittük, felfektettük az asztalra, tiszta vér volt minden. Átvitték hasi ultrahangra, majd rákötötték infúzióra. Apu kérdezte, hogy megmarad-e, azt mondták, hogy nem tudják. Levették infúzióról, mert már tudták, hogy teljesen mindegy, hogy rajta marad-e vagy sem.. Persze nekünk beadtak egy ilyen hülye dumát, hogy biztos pisilnie kell. Persze, állni nem tud, de pisilnie kell. Kivittem, állt olyan 5-10 percet, de nem bírta tovább. Bementem, hogy mi van. Mondták, hogy este 7re menjek vissza a vérképért, akkor meg tudják állapítani, hogy mi a baja és hogy Sydneyt mindenképp vigyük vissza holnap. Hazahoztuk, egyedül maradtam vele itthon. Még körülbelül egy óráig bírta. Simogattam, mellette voltam. Hirtelen kinyílt a szája, kihányta azt, amit az infúzión keresztül beadtak neki. Utána már nem vett levegőt, dobogott még párat a szíve és vége.. Ott fogtam a mellkasát és nem akartam elhinni. Sírtam, simogattam, kértem, hogy ne menjen még el, de már hiába.
Kivittük a kertbe, apu ásott neki sírt, amíg mellette ültem. Befektettük és vége. Mindennek vége. Elment, itt hagyott mindenkit. Borzasztóan hiányzik és még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történt. Nagyon-nagyon szeretem és biztos, hogy soha de soha nem fogom elfelejteni.
Köszönöm ezt a 1,5 évet kiskutyám, nagyon szeretlek! Hiányzol! Always & forever.