Éldegélünk

A napokban mindig mentünk sétálni. Volt mikor nagyobb, volt mikor kisebb körökre. Egész ügyes már. Ma elmentünk egy félkörre. Találkoztunk egy kutyival, aki nyáron még akkora volt, mint Lola, most meg fél fejjel nagyobb, mint Sydney. Ennivaló pofija van. Aztán mentünk tovább. Már indultunk volna haza, mikor hallom, hogy valaki kiabál: "Szinti! Szinti!" Megfordultam és látom, hogy Rencsi ott ál. Aztán mikor odaértünk, rájöttem, hogy nem Rencsi, hanem Gabó hívott. Azt az örömöt, amit akkor éreztem. Sydney is nagyon örült neki. Végre haza jött Cambridgeből. Megálltunk négyen beszélgetni. Volt ott egy kislány is, akit Sydney nagyon csípett. Sokat játszott vele. Utána bementünk Gabóékhoz. Rambó és Zeusz majdnem bepisiltek örömükben. Játszottak egy kicsit majd hazajöttünk. Itthon még fent voltunk az állatoknál és utána már csak lent mászkáltunk kicsit. A mai napunk ennyi volt.

Fekszik, marad

Sziasztok. Ma úgy alakultak a dolgok, hogy mégis haza jöttem. Fogtam Sydneyt és felmentünk a temetőhöz. Először a behívást gyakoroltuk. Nagyon rossz volt most. Ezen a helyen valahogy soha nem megy. Utána ül, fekszik, marad volt. Az nagyon szuperül ment. A távolról fektetés úgyszintén. Mostanában nagyon figyel. Munka után játszottunk és megint gyakoroltunk. Közben megérkezett Rénó és Sydney még akkor is ott maradt, mikor meglátta hogy rohan felénk. Na akkor nagyon megdicsértem. Nem gondoltam volna, hogy akkor is megy ha jön egy kutya. Végül is ez volt a célom. Büszke vagyok most a kis lököttre. Lefelé még játszottunk, de az utcánál már megkötöttem. Először rángatott össze-vissza és véletlenül leüvöltöttem a fejét.. Elég hülyén hangzik, csak ugye most fáj a lábam és mikor már nyolcvanadszorra fejeltem le az aszfaltot, akkor ideges lettem. Utána végig jött mellettem nagyon szépen.

Régi otthon

Vasárnap hajnalban Roxival hallottuk, hogy kapar valami a gardróbban. Persze, hogy egyből valami horrorfigurára gondoltunk aki tutira meg akar minket ölni.. (Rémsztorikat olvastunk) Felmentünk, de ahogy elindultunk abba hagyta. Reggel megnéztük a küszöböt, ami le volt rágva. Jó, akkor valami rágcsáló. Falu, előfordul. De mégis hogyan jött be?! Délután mikor haza értünk a sulikból felhoztuk Sydneyt. Elindítottam, hogy "Keresd". Fél perc alatt megtalálta és meg is fogta. Oda mentem.. Hát az a hörcsögöm volt. Valószínűleg öcsém csempészte fel. Vagyis biztos. A kutyát azért megdícsértem, mert ő végig csinálta amit mondtam neki. Úgy örült magának. Büszke voltam rá, attól függetlenül, hogy szegény hörinek annyi volt. Rá fél órára kimentem hozzá. Örömében ugrált, karmolt. Erről sürgősen le kell szoknia. Időnk mint a tenger, álljunk neki. Egy jó órán keresztül gyakoroltuk és a végén már nem is ugrált, de mégcsak nem is piszkált. Utána gyakoroltuk a "fekszik"-et, mert nagyon gyatrán ment. Kis időn belül azt is csinálta. Nagyon jó felfogása van, csak kajla. Utána a fekvésben maradást kezdtük el. Első pár próbálkozásra nem nagyon ment neki. Körbe sétáltam és mikor a  seggénél tartottam felállt. A végére viszont már át is ugrottam felette, átmentem terpeszben "rajta", stb. Egész jól megy. Most nem tudunk gyakorolni, mert hát voltam olyan ügyes, hogy tesi órán eltörtem a lábujjam és menni alig bírok. Majd pár nap múlva :).

 

Valószínűleg pár héten belül vissza költözünk a régi házba. Most is itt vagyok apummal és azon gondolkozunk, hogy hol legyen Sydney helye. Nagyjából már kitaláltuk és jó nagy kennelje lesz, csak meg is kell csinálnunk.. Majd alakul : ).