Vasárnap hajnalban Roxival hallottuk, hogy kapar valami a gardróbban. Persze, hogy egyből valami horrorfigurára gondoltunk aki tutira meg akar minket ölni.. (Rémsztorikat olvastunk) Felmentünk, de ahogy elindultunk abba hagyta. Reggel megnéztük a küszöböt, ami le volt rágva. Jó, akkor valami rágcsáló. Falu, előfordul. De mégis hogyan jött be?! Délután mikor haza értünk a sulikból felhoztuk Sydneyt. Elindítottam, hogy "Keresd". Fél perc alatt megtalálta és meg is fogta. Oda mentem.. Hát az a hörcsögöm volt. Valószínűleg öcsém csempészte fel. Vagyis biztos. A kutyát azért megdícsértem, mert ő végig csinálta amit mondtam neki. Úgy örült magának. Büszke voltam rá, attól függetlenül, hogy szegény hörinek annyi volt. Rá fél órára kimentem hozzá. Örömében ugrált, karmolt. Erről sürgősen le kell szoknia. Időnk mint a tenger, álljunk neki. Egy jó órán keresztül gyakoroltuk és a végén már nem is ugrált, de mégcsak nem is piszkált. Utána gyakoroltuk a "fekszik"-et, mert nagyon gyatrán ment. Kis időn belül azt is csinálta. Nagyon jó felfogása van, csak kajla. Utána a fekvésben maradást kezdtük el. Első pár próbálkozásra nem nagyon ment neki. Körbe sétáltam és mikor a seggénél tartottam felállt. A végére viszont már át is ugrottam felette, átmentem terpeszben "rajta", stb. Egész jól megy. Most nem tudunk gyakorolni, mert hát voltam olyan ügyes, hogy tesi órán eltörtem a lábujjam és menni alig bírok. Majd pár nap múlva :).
Valószínűleg pár héten belül vissza költözünk a régi házba. Most is itt vagyok apummal és azon gondolkozunk, hogy hol legyen Sydney helye. Nagyjából már kitaláltuk és jó nagy kennelje lesz, csak meg is kell csinálnunk.. Majd alakul : ).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése