-

Azóta is mindennap beszélek Sydneyvel. Lehet, hogy testileg nincs itt, de lélekben igen. Ha valakit a szívünkbe zárunk, ott is marad. Ott örökké élni fog. :)

Nem semmi dolog egy haldokló szemébe nézni és szót váltani vele. Tényleg. Te ott, mint egy olyan személy, aki hosszú éveket le fog élni, és ő ott, mint egy olyan, akinek lehet csak percei vannak hátra. A gondolat maga durva. Szóval meghalt, de minden ment tovább. Belém rögzült a tény, hogy nem kell szomorkodni, ha valaki elmegy. Ő sem akarná, és saját magadat ne sajnáltasd. Nem más miatt sírsz, hanem saját magad miatt. Évek mentek, első berúgások, első szarságok, első pofonok az élettől, aztán saját magamtól… Kinyírtam a belsőmet, hogy el tudjak viselni az élet során bármit. -Castiel

Búcsúvideó

Sziasztok. Ma elkészítettem a búcsúvideót Sydneynek. Ezúton is köszönöm neki a sok jót amit tett értem.

Az utolsó szívdobbanásig..

2012. 02. 23 - 2013. 06. 03. 14:xx

Ma reggel mentem ki Sydneyhez. Nem volt se a helyén, se a teraszon. Hátul feküdt a biciklitárolónál. Láttam, hogy nem oké és megpróbáltam felállítani, de nem ment. A hátsó lábait már nem bírta el. Rohantunk a dokihoz, a hasából a hátsóján keresztül ömlött a vér. Bevittük, felfektettük az asztalra, tiszta vér volt minden. Átvitték hasi ultrahangra, majd rákötötték infúzióra. Apu kérdezte, hogy megmarad-e, azt mondták, hogy nem tudják. Levették infúzióról, mert már tudták, hogy teljesen mindegy, hogy rajta marad-e vagy sem.. Persze nekünk beadtak egy ilyen hülye dumát, hogy biztos pisilnie kell. Persze, állni nem tud, de pisilnie kell. Kivittem, állt olyan 5-10 percet, de nem bírta tovább. Bementem, hogy mi van. Mondták, hogy este 7re menjek vissza a vérképért, akkor meg tudják állapítani, hogy mi a baja és hogy Sydneyt mindenképp vigyük vissza holnap. Hazahoztuk, egyedül maradtam vele itthon. Még körülbelül egy óráig bírta. Simogattam, mellette voltam. Hirtelen kinyílt a szája, kihányta azt, amit az infúzión keresztül beadtak neki. Utána már nem vett levegőt, dobogott még párat a szíve és vége.. Ott fogtam a mellkasát és nem akartam elhinni. Sírtam, simogattam, kértem, hogy ne menjen még el, de már hiába.
Kivittük a kertbe, apu ásott neki sírt, amíg mellette ültem. Befektettük és vége. Mindennek vége. Elment, itt hagyott mindenkit. Borzasztóan hiányzik és még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történt. Nagyon-nagyon szeretem és biztos, hogy soha de soha nem fogom elfelejteni.
Köszönöm ezt a 1,5 évet kiskutyám, nagyon szeretlek! Hiányzol! Always & forever.

Események

Sydney és Manó

Tegnapelőtt kisétáltam a kutyákkal Oladra, mert miért ne? Szépen elfutkoztak, Lolának is elmondhatatlanul jó kedve volt. Rohantak a labdáért, játszottak egymással.. Közben még egy vizslával is összefutottunk. Ez után lementünk a DPTsekhez, megnézni, hogy ki van kint. Volt egy nő két gyerekkel és ismét egy vizslával. Először szépen eljátszottak, de aztán Rozi nekiugrott az én kis kakaókutyámnak, mert féltékeny volt a botjára. Utána megint szépen elvoltak. Én is dobáltam Sidnek egy botot. Közben megjött Manó, a boston terrier- francia bulldog keverék. Haláli forma volt, de egy idő után már idegesített. Mindig rá akart mászni Sydneyre, hiába szólt rá szerencsétlen. Akkor megint megtörtént a baj. Rozi megint úgy gondolta, hogy veszélyben van az a bot. Haza is vitte a gazdája. Manó kezdte feladni az értelmetlen próbálkozásokat és elkezdtek inkább játszani. Jó fél óráig tartott ez, mikor megint megpróbálta elérni a lehetetlent. Eközben megjött Gizmó, a kis fura kutyus. Lolával jól eljátszottak. Szépen lassan jöttek az emberek a kutyáikkal. Nem csoda, jó idő volt. Összesen 10 kutya volt: Manó, Sydney, Lola, Gizmó, Maya, Totó, Rozi (tacskó), Moncsi, Speedy és Apolló. Mindenki szépen elvolt. Futottak, labdáztak, játszottak. Szerencsétlen kutyámat nem hagyta békén Manó. Lola nagyon élvezte a társaságot, amit meglepődtem, mert eddig mindig a kapunál állt, hogy jaj menjünk már. A végén Sid természetesen a kis minicsivavával akart játszani.. Szerintem nem tudta, hogy az is kutya, mert mikor meglátta majdhogynem vadászlesbe állt..

Gizmó és Lola

Tegnap megint nekivágtunk az útnak, de most csak a futtatóra mentünk. Útközben találkoztunk Mayáékkal és Moncsiékkal is. Vegáék már ott vártak. Rá pár percre megjelentek Totóval és Artúrral is. Lola egyből kiszúrta a szerelmét, Artit, és már startolt is oda hozzá. Jó régen látták egymást, nagyon örültek. Sydney eközben rohanta a köröket Vegával. Megjött Apolló is. A két vadászkutya, az enyém és Vega (Jack Russel) egyből rááltak. Szerintem tényleg azt hitték, hogy macska. Nem is maradtak sokáig.. A kutyusok elvoltak, labdáztak, amíg mi beszélgettünk. Lola megunta, felugrott mellénk a padra. Befeküdt az ölembe és onnan nézte a többieket. Már mindenki indult haza, mi is, de aztán megjött a goldi, Sunny. Sydney először befosott tőle, de aztán feloldódott. Nem volt nagy játék, de azért bírták egymást. Lola elbotorkált közben. Akkor megjött Skipi is. Most volt itt először. Elég lassan, de beilleszkedett. Lollal sétálgattak egy darabig, miközben  mi megint beszélgettünk. 3-4 óra futtató után elindultunk haza.

Szívbaj

Tegnap reggel semmit nem sejtve mentem le, hogy én most mekkorát játszok Sydneyvel. Kiszabom az ajtót és látom, hogy a kutya ott fekszik.. Mondom biztos napozik, akkor hagyom. Megyek a helyéhez, nem ette meg a kaját. Jó, ez nála nem normális. Valami nincs rendben. Lehet, hogy csak elrontotta a gyomrát. Egész nap feküdt. Nem evett, nem ivott. Az Istenért sem akart felállni. Este felhoztam, hogy ha nem lesz jobb elvisszük reggel a dokihoz. Feküdt az ágyon, mereven bámult maga elé.. Felhívtam az albérlőt mikor megjött, mert ő ért ehhez. Azt mondta, hogy szerinte tuti kullancs, vigyük át most. Felakartam emelni, de elkezdett bőgni. Tesómmal megfogtuk a takarót és azon vittük le. Bepakoltuk a kocsiba. Az állatkórháznál anyu vette ki. Akkor is sírt. Megvizsgálta egy csaj. 50%, hogy kullancs és 50%, hogy epilepszia vagy végbélgyulladás. Kapott 3 injekciót. Elvileg hánynia kellett volna, de ő csak aludt. Kint aludtam vele a kutyaágyon az udvarban.. Szép látvány lehetett. Mindegy, nem ez a lényeg. Hajnali 4-5 körül felkelt. Még nekem kellett lábra állítanom. Pisilt, ivott és visszajött. Reggel 8kor ébredtünk. Akkor semmi baja nem volt szinte. Futkozott, csóvált, játszott, ivott. Evésnél még kicsit noszogatni kellett, de végül megette. Reggelinél meg már kunyizott. Szóval teljesen rendbe jött. Rendesen rám hozta a szívbajt..

Éldegélünk

A napokban mindig mentünk sétálni. Volt mikor nagyobb, volt mikor kisebb körökre. Egész ügyes már. Ma elmentünk egy félkörre. Találkoztunk egy kutyival, aki nyáron még akkora volt, mint Lola, most meg fél fejjel nagyobb, mint Sydney. Ennivaló pofija van. Aztán mentünk tovább. Már indultunk volna haza, mikor hallom, hogy valaki kiabál: "Szinti! Szinti!" Megfordultam és látom, hogy Rencsi ott ál. Aztán mikor odaértünk, rájöttem, hogy nem Rencsi, hanem Gabó hívott. Azt az örömöt, amit akkor éreztem. Sydney is nagyon örült neki. Végre haza jött Cambridgeből. Megálltunk négyen beszélgetni. Volt ott egy kislány is, akit Sydney nagyon csípett. Sokat játszott vele. Utána bementünk Gabóékhoz. Rambó és Zeusz majdnem bepisiltek örömükben. Játszottak egy kicsit majd hazajöttünk. Itthon még fent voltunk az állatoknál és utána már csak lent mászkáltunk kicsit. A mai napunk ennyi volt.

Fekszik, marad

Sziasztok. Ma úgy alakultak a dolgok, hogy mégis haza jöttem. Fogtam Sydneyt és felmentünk a temetőhöz. Először a behívást gyakoroltuk. Nagyon rossz volt most. Ezen a helyen valahogy soha nem megy. Utána ül, fekszik, marad volt. Az nagyon szuperül ment. A távolról fektetés úgyszintén. Mostanában nagyon figyel. Munka után játszottunk és megint gyakoroltunk. Közben megérkezett Rénó és Sydney még akkor is ott maradt, mikor meglátta hogy rohan felénk. Na akkor nagyon megdicsértem. Nem gondoltam volna, hogy akkor is megy ha jön egy kutya. Végül is ez volt a célom. Büszke vagyok most a kis lököttre. Lefelé még játszottunk, de az utcánál már megkötöttem. Először rángatott össze-vissza és véletlenül leüvöltöttem a fejét.. Elég hülyén hangzik, csak ugye most fáj a lábam és mikor már nyolcvanadszorra fejeltem le az aszfaltot, akkor ideges lettem. Utána végig jött mellettem nagyon szépen.

Régi otthon

Vasárnap hajnalban Roxival hallottuk, hogy kapar valami a gardróbban. Persze, hogy egyből valami horrorfigurára gondoltunk aki tutira meg akar minket ölni.. (Rémsztorikat olvastunk) Felmentünk, de ahogy elindultunk abba hagyta. Reggel megnéztük a küszöböt, ami le volt rágva. Jó, akkor valami rágcsáló. Falu, előfordul. De mégis hogyan jött be?! Délután mikor haza értünk a sulikból felhoztuk Sydneyt. Elindítottam, hogy "Keresd". Fél perc alatt megtalálta és meg is fogta. Oda mentem.. Hát az a hörcsögöm volt. Valószínűleg öcsém csempészte fel. Vagyis biztos. A kutyát azért megdícsértem, mert ő végig csinálta amit mondtam neki. Úgy örült magának. Büszke voltam rá, attól függetlenül, hogy szegény hörinek annyi volt. Rá fél órára kimentem hozzá. Örömében ugrált, karmolt. Erről sürgősen le kell szoknia. Időnk mint a tenger, álljunk neki. Egy jó órán keresztül gyakoroltuk és a végén már nem is ugrált, de mégcsak nem is piszkált. Utána gyakoroltuk a "fekszik"-et, mert nagyon gyatrán ment. Kis időn belül azt is csinálta. Nagyon jó felfogása van, csak kajla. Utána a fekvésben maradást kezdtük el. Első pár próbálkozásra nem nagyon ment neki. Körbe sétáltam és mikor a  seggénél tartottam felállt. A végére viszont már át is ugrottam felette, átmentem terpeszben "rajta", stb. Egész jól megy. Most nem tudunk gyakorolni, mert hát voltam olyan ügyes, hogy tesi órán eltörtem a lábujjam és menni alig bírok. Majd pár nap múlva :).

 

Valószínűleg pár héten belül vissza költözünk a régi házba. Most is itt vagyok apummal és azon gondolkozunk, hogy hol legyen Sydney helye. Nagyjából már kitaláltuk és jó nagy kennelje lesz, csak meg is kell csinálnunk.. Majd alakul : ).

Snowman

Ma hazajöttem, házit írtam és húztam is ki Sydneyhez. Lementünk a pincébe az  overálomért. Felöltöztem, sapka, kesztyű és go. Egyből elkezdtünk bunyózni, ugráltunk, fetrengtünk és forogtunk. Néha kicsit elvadult és elkezdett játékból harapni, csak ugye ő már nem olyan kicsi, úgyhogy ez fáj. Akkor rászóltam, kapott egyet az orrára és ment tovább a játék. Aztán elkezdtem hóembert építeni. Gyúrtam az első golyót, erre jött és megtámadta.. Darabokra szedte. Ez az, kezdjük újra. Sikerült felépítenem Eugélt. Igen, ilyen szép kis nevet kapott. Szája még nincs, szeme és orra is kutyakajából, a sapkája meg egy tejfölös doboz. Szegény kicsit csöves hóember lett. Sebaj. Reggelre úgyis szétszedi szerintem Sydney. Hóemberezés után elmentem hóangyalozni. Egyszer csak jött Sydney, átrohant rajtam és belelépett a számba. Értitek.. a számba.. Cuki kutyus. Nem baj, így szeretjük. Utána még kaptak kaját, meg futottunk egy kicsit és bementem. Elköszöntem Sydneytől, kapott langyos vizet és végül is ennyi. :) Kép ma nem készült.

Nowadays

Sziasztok. Miután elég sokáig nem blogoltam, ezért most újra itt vagyok. Nem fogok most magyarázkodni. Inkább térjünk a lényegre. Sydney nő. Egyre nagyobb és öregebb. Már 10,5 hónapos. Okosabb, ügyesebb, bolondabb. Mostanában nem nagyon voltak lemozgatva, mert semmi időm nem volt. Ma viszont kivittem őket. Sydney egész szépen jött, nem hisztizett. Lola flexin kóválygott. Találkoztunk Bentleyvel, Lillával és Nórival. Ott kicsit összegabalyodtak a pórázok, de megoldottuk :D. Átmentünk a hídon és a patak mellett elengedtem Sydneyt. Lola mellettem mászkált. Nem vonzotta annyira a hó. Sydneyt már annál inkább. Dobáltam a hógolyókat, ő meg mint az őrültek, rohant utána. Kétszer megkergette a kacsákat is és jókat hempergett a hóban. Össze-vissza rohangált. Élvezte a kis bohóc. Mikor továbbmentünk még egy darabig körülöttem jött póráz nélkül, de utána megkötöttem őt is. Leértünk a középső hídig, de mentünk még egy kört a másik oldalon. Itthon Sydneynek öntöttem langyos vizet a garázsban, Lolát meg behoztam.

szépségem

malac:D